Kézen fogva állunk a holddal, beszél, nem fogja be, csak jár a szája mint korsó, aki félve jár a kútra, mert ki tudja mikor törik mint az üveg a szemüveg keretben, kertemben kereken ül a hold.
És kézen fogva magát ül a kereken, egymást nézi a tükörnek bókol, csókol szájon és vissza indul, körbejárja... a Földet, melyet más hordott kupacba az elmúlt nappal, mikor ő aludt, a golyó túloldalán.
Itt az idő, hogy induljak én is...
No comments:
Post a Comment