TI!

TI! akik csak léteztek, nem éltek!
szürkeség fogságában,
egy téglagént tengődtök
a hétköznapok sivár falában.
Ti ennek örültök, és nem láttok túl
a saját illúziótokon.
rózsaszín ködben élitek sivár
álomhajhász életeteket!
egyszerű a kérdés:
Miért éltek?
és egyátalán: Éltek-e, vagy csak léteztek?

Örülök, hogy én ilyennek születtem,
betegnek, őrültnek...
örülök, hogy nem illek be közétek!
örülök, hogy szálka lehetek a szemetekben!