happening....

ma ismét egy helyen voltam, valakivel, valamin ültünk. személy szerint én egy kisebbfajta szalma vérdenevéren szántottam az eget kettéfelé, és mellettem röpült egy kedves barátom egy alföldi sárkányon vágtatva.
és ekkor, eszembe gondolat szaladt. egy régi ígéret, amit már sosem lessz módom beteljesíteni. mert egyeseknek rövidebb, ami másoknak hoszabb. de amúgy milyen hosszú? napról napra nő bár, de van amikor egyszercsak vége szakad.
fájdalom, de felismerés. ki tudja, az enyém meddig ér. mint a takaróm, amivel nyújtozkodhatok reggelente, ha lesz még olyan az apokalipszis tüze után, amit Mr. W. Rupert fog művelni, mikor észreveszi a kedvenc lopott cabrióján a karcolásnyomokat, amit előző éjjel szedett fel a kocsmatúra alkalmával. régen volt, szinte lesz egy hét, mire kijózanodik.
de egyszer csak rájön. akkor Steve McMillan és Shiney Moon barátaimmal karöltve ott fogjuk várni a világvégét. nagy tűzvész lesz, az ziher!

"látni fogjuk szemünkkel, feleim: ezek voltunk, míg a létet vittük a hátunkon,
egyfajta súlyként cipelve. igen feleim, ezek voltunk már akkor is, mielőtt az ég tűzbe borult volna, mielőtt az angyalok szárnyaszegetten az utolsókat rúgják. akkor látjuk mivé lett a világ, mivé tettük, látjuk majd, hogy mi is ezek voltunk, vagyunk és egybeolvadunk már vele. hamuk voltunk eddigis, és most a világot is hamuvá tettük, magunk is felvesszük ezt a formát, örökké egybeolvadva azzal, amit teremtettünk. hamuvá leszünk, hisz hamuból lettünk..."