Az egyfarkú

Egy egyfarkú szörnyszülött kopogtat az erdei manó ajtaján. Felcsaptam a kézi lexikont, mit ír, ilyen látomásra, de csak annyit mondott, szemrehányva, hogy elestél. Felkelni nincs hát erőm, és inkább szembenézek az egyfarkú rémmel. De ahogy fekszem az út szélén elesve, ő csak elmegy mellettem, siet az erdei manóhoz.

Ajtót nyit az erdei manó, de mégsem ő az, aki elhamarkodottan cselekedett, hanem a barátja, az apró KIS-nagy. Megörült a rém, és táncra hívta őt a befagyott olajtóra, amit már felszippantott egy öltönyös üzletmanus, - De persze a rém erről mit sem tudott - és továbbszáguldott, kifosztható helyek után keresve, mint egy nomád vándor a pusztában, élelem után kutatva. De nem mind ilyen, mert vannak, akik nemcsak előre néztek, hanem egyszer-egyszer fel is néztek egy magányos éjszakán. Ekkor látják Mr. Holdat, aki gonoszan lenézett rájuk egyenesen a lelkük helyére. És ők felébredtek, hogy a lelkük nem is olyan üres, csak jónak kell lenni. De oly hosszú a priusz, mint egy 100 sávos biciklipálya Győrtől Mexikóig, vagy akár vissza.

Levetkőzik az egyenruhát, és meztelenül vágnak neki, némelyik a fekete ford szolgálati autójával. Így lett, hogy az utca megtelt meztelen magányos politikusokkal.

Nem is lenne ez nagy baj, de Az aki elvitte a befagyott olajtavat, az nem nézett fel, csak ellopta a tavat.

Szörnyő a szörnynek, aki az apró Kis-naggyal szeretett volna korcsolyázni a tavnak felszínén, de odaérve sírni kezdett az egyfarkú.

Egy kis csillag szállt le a bőgést hallván, és megörült az apró Kis-nagyot látván, és megőrült a szörnyű szörnyet látván, aki még bőg is.

De ketten körzefogták a kis csillagot, aki menekülés helyett térden állva a mikrononba szólni is alig akart, de hát több a többes, mit egy az egyes, mint tudhatjuk a régi számtan-órán, amikor az Ablak-Zsiráf barátunk kacsingatott a táska mélyéből, de szólni nem mert, nehogy a vad-csődör-idomár-tanár lecsapjon rá, és elvigye őt is, mint a többi álmot és helyette a racionálé-növény magvait szórva fejünkbe, ahol már az egymegegy után hely is alig maradt, hogy játszani tudjunk...