city at night

kigyúlt a fény. Lekapcsolni? Minek? Hadd égjen!
Nem az én számlámra pörög, így hadd pörögjön. Én is pörgök... fel.
Nade lássuk!
Minden ok. A szélütés elkerült, a mentős megköszönte a tüzet és a légitámogatást. Elvitt volna egy darabig, de inkább sétálok. Jó az idő. A szél is halkan már már némán szaggatja le a tetőket a házakról. Csak lábújhegyen...
Új hegyen... a hátsókertben. Nah, az egy másik sztori, hogy mit keres egy hegy a hátsókertben. Kicsit ködös, még meg kell látogatni a szemeket, akik félig tanúk egyik-másik ügyben, esküvőben meg temetés előtti dolgokban.
Nem is ez a mai apropó. Csak úgy. Egy kis séta a parkban. A város gyönyörű. A káosz átjárja, a síró gyerekek sikolyát elnyomja az üvöltő tömeg és a tomboló szélvihar. És tudjátok mi ebben a legjobb? Hogy tuti van ülőhely a padon!
Jééé! És tényleg! Ahogy mondtam. Le is ülök gyorsan, mégmielőtt akármi. A lángok lassan terjednek, fránya újkor! Tűzval. Fasznak?! Úgyis a marmonkannányi üde illatú benzin pillanatok alatt megoldja a gondot. Hátakkor?
Vagy nem pont gyújtogatók ellen találták ki? Hoppsz! Nézdmár! Az a 3 zsaru engem stírel...
Hehe....
Már nem. A jobboldali a középsőt próbálja eloltani, a bal oldali meg orítva rohangál, mint a vasorrú bába a mágneses viharban... mondjuk lehet csak a 2 literes tankot kellett volna rájukgyújtani... azért az a 25 liter kicsit durva 2 ember részére...
Na mindegy. Inkább megyek, mert idegesít ez a kurjongatás és rikácsolás.”égek! égek!” jajj! Az anyámasszony katonája. Lefogadom még akkor is ordítana, ha elővenném a baltámat és...
Nah jó, ezt lehet olvassák harminc éven aluliak is, moderálnom kéne magam...
a sötét füst kígyózva gomolyog az égbe. Vajon nem okoz problémát a leszállni próbáló repülőknek? Remélem... de!
Juteszembe reptér. Előző éjjel megnéztem, hogy a reptéri kivilágítást vezérlő rendszer hogy is néz ki... egy jól megpakolt bőröndnyi robbanóanyaggal a tetején.
Nem mutat jól. A berendezést tartó szerkrény fekete, a konzolok pedig sötétszürkék. Kicsit elüt a piros-sárga sporttáska és a zöld villogó led... a távirányítóra meg piros led-et szereltem!
Bassza meg! Azért erre figyelhettem volna! A gomb is piros... KLIKK!
Semmi baj nincs ezzel a várossal. Gyönyörű a közvilágítás, bár néhol giccsesnek hathat a lángoló orchiea-üvegház...
BURN!
Talán lassan meg kéne látogatni a pszihológusomat. Úgyis van rám ideje. A legutóbbi alkalommal fefixáltam vele a dolgot. A kezeit az irodai székének a karfájára fixáltam egy szögbelövővel. Kicsit nyugtalan volt, meg a titkárnője is kérdőre vont, amikor benyitott, szóval nem veszthettem el a fejem... sem a dokiét. De a szöszi leányzó nem akart belemenni a dologba. És?! Belementem én... nah, a szekszuális életem nem pont ide való....
A doki csak nem futott el azóta. Bár nehéz lehet.... lábak nélkül. Megaztán hogy lát? A mélyhűtő mélyéről szerintem nehezen....
Ez már csak részletkérdés. Tényleg! Sietnem kell, mert a 3 napja tartó áramszünet miatt lehet kezd fenengedni a hűtő. Azért úgy nehéz beszélgetni valakivel, ha a feje félig oszlóban van. De nem a norvég fővárosban Osloban...nade mindegy....
Megyek is, beszélek vele... majd folytatom egyszer...

újra sinxxx

nevem mögött nem fekete a lobogó tovább,
az álcám sem "némaság"-ot takar már.

a levegő finomabb és lágyabb lett,
arcomra a napfény, ma máshogy esett!
a sötét: a nappal helyét sem karmokkal veszi át,
kecsesen, tánccal cserélnek helyet az ég színpadán!
megváltozott mára minden,
a szemem is mást lát már!
mást, mint tegnap,
mást, mint egy hete!
egy új élet sarja született bennem!

Könyv

Asztalon egy öreg könyv,
Szemed alatt hamis könny.
Kezedben a Főnix toll,
Vérbe mártod, s rajzolsz.

Papírt fog a nedves vér,
Készül már a regény.
Papírkötés külseje,
Bőrből van a belseje.

Nem gondolsz, csak leírod,
Mit érzel, csak te tudod.
Egyik sor másik után,
Első oldal kész van már.

Lapozol, és írsz tovább,
Nemsokára készen állsz.
Idézel a bibliából,
Igét veszel fel a sárból.

Készül az élet-könyved,
Beleadtad életed.
Tested-lelked kiürül,
Elméd teljesen kihűl.

Utolsók az oldalak,
Befejező gondolat.
Utolsók a vércseppek,
Befejezett életed.

egy új nap

elmúlt ez is, egy új kezdet ez...
egy szebb holnapvirrad reád, nem a könnyeid közt,
békés puha ágyadban ébredsz fel, nem az enyémben,
a reggeli meleg nap simogatja majd arcod, nem a hideg kezem,
finom ételt veszel szádhoz, nem a száraz kenyeremet.
finomabb lesz a teád is, nem éget meg, mint az enyém,
a falról sem a dohos penész néz vissza rád,
tiszta falak, képekkel díszítve.
az áporodott levegőt a tisztaság illata veszi át.
a mosogató üres, nem állnak hegyekben a koszos tányérok.
a palack is édes bort rejt, selymes ízű,
nem száraz, nem karcol, mint az enyém...

a te holnapod már jó elsz! és egyre jobb lesz nélkülem...